Másnaposnak lenni senki sem szeret. Fáj a fejed, a gyomrod és piszkosul érzed magad. Ha sikerült előző nap jól felöntened a garatra, a reggeli gyomorfájásra megoldás az isteni korhelyleves.
Egy-egy jobban sikerült buli után nem megy ritkaságszámba, hogy a másnap reggel elég nehezen indul, és később sem lesz sokkal jobb a helyzet. Köszönhető ez az eget rengető fáradtságnak, és a túlzott alkoholfogyasztás áldatlan hatásainak. Ilyenkor rendszerint megbánjuk, hogy nem utasítottuk vissza az utolsó utáni pohár bort, sört vagy épp pálinkát, és csak próbálunk átevickélni a hánykolódó tengeren.
Korhelyleves, te csodás!
Mindenesetre van egy olyan mennyei manna a magyar ételek végeláthatatlan tárházában, ami kis túlzással ugyan, de két vállra fekteti a másnaposságot, és rendbe hozza a háborgó gyomrodat. Ez pedig nem más, mint a savanyú káposztából készített, kolbásszal és csülökkel dúsított, többek között babérlevéllel és piros paprikával fűszerezett ízletes leves, a korhelyleves.
Ókori levestitkok nyomában – avagy hódítani már akkor is tudtak
A korhelyleves története egyes legendák szerint egészen az ókori Római Birodalomig nyúlik vissza, és a hódító hadjáratokhoz kapcsolódik. Történt ugyanis, hogy valamikor i. e. 35 és i. e. 14 között a római hódítók felfedezték maguknak Pannónia provinciát, ami főként a Borostyán út jelentette kereskedelmi kapcsolatok miatt vált az ókori stratégák szemében jelentős területté.
Állítólag ebben az időszakban érkezett Rómából az egyik hódító hadtest kötelékében Pannóniába, a sereg életében és élelmezésében roppant fontos szerepet betöltő szakács, Dubitatius és a segédje, Grumio.
Ekkoriban a szakácsok vállán még nagyobb teher nyugodott, mint napjainkban. Korgó hassal vagy épp az étellel elégedetlenkedő légiósok ugyanis nemcsak megtagadhatták a kardforgatást, de rosszabb esetben zendülést is szerveztek az elégtelen ellátmány miatt.
Ezért volt nagy gondban Dubitatius és Grumio: mire Rómából Pannóniába értek, a hordókban tárolt káposzta kivételével elfogyott majd’ minden élelmük.
Dubitatius jobb híján úgy gondolta, hogy ha más nem is áll a rendelkezésére, legfeljebb majd főz a katonáknak káposztalevest. Amikor az átmeneti pihenőhelyre értek, hátra is ment a káposztás hordókhoz, viszont kóstolgatás közben valami furcsa dologra lett figyelmes.
A káposzták a hosszú út során, valamint a kocsin való rázkódásnak köszönhetően erjedésnek indultak és megsavanyodtak. Viszont az ízük ellen nem volt kifogása a mesternek, bár a segédje tartott a katonák haragjától. Grumio hangot is adott kétségeinek, mert attól tartott, hogy megbetegítik a légiót és akkor aztán ők lesznek érte pellengérre állítva.
Dubitatius viszont bízott szakácstudományában, és megfőzte a káposztalevest, a korhelyleves első változatát. Szerencsére annyira ízlett a katonáknak, hogy többször is sorba álltak repetáért, és arra kérték a szakácsot, hogy máskor is készítse el nekik ezt a mennyei ételt.
Azonban Dubitatius és Grumio a siker ellenére nem sokat aludt az éjszaka, féltek attól, hogy megbetegítették a katonákat. Így virrasztották át kétségek között töltve az éjszakát, mígnem másnap reggel meggyőződhettek arról, hogy a seregnek kutya baja. Már csak azt kellett kitalálniuk, hogy állítsák elő legközelebb is a savanyú káposztát.
Kik voltak a korhelyek?
Régen azokat az embereket hívták korhelyeknek akik az adott korszak erkölcsi felfogása szerint léha, italozós életmódot folytattak és gyakran volt borvirágos az arcuk.
Ez egyébként már csak azért is érdekes, mert maga a korhely szó a német Chorherr szóból származik, melynek eredeti jelentése a templom karzatán helyet foglaló uraság. Itt pedig ugyebár leginkább szerzetesek kaptak helyet.
Különösnek is tarthatnánk, hogy a köznyelv a szerzetesi életmódhoz kapcsolta a részegeskedést, bár annak fényében, hogy bizonyos rendekhez pezsgőkészítés és sörfőzés is köthető, talán nem annyira meglepő a népítélet. És azt is tegyük hozzá, hogy a kolostorok konyhakertjében az egyik legjobban termő növény a káposzta volt, így a szerzeteseknek volt idejük és lehetőségük kitapasztalni a korhelyleves áldásos, alkoholfelszívó hatásait…