Tudtad, hogy a székelykáposzta név már önmagában is kétszeres hazugság? Ha nem, akkor elmeséljük miért.
Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a székelykáposzta a legkedveltebb magyar ételek egyike. Ha mazochista hajlamokkal rendelkeznénk, és megpróbálnánk felállítani egy top 10 magyar étel rangsort, biztos, hogy a székelykáposzta előkelő helyen szerepelne rajta. Viszont nem szeretjük a teljesíthetetlen feladatokat, főleg ha azok az ízlelőbimbóink kontójára mennek, így inkább csak lerántjuk a leplet székelykáposztáról.
Se nem székely, se nem „káposzta”
Mint szinte minden magyar ételnek, a székelykáposztának is több keletkezéstörténete van. Egyvalamit azonban már az elején leszögezhetünk: a neve hatalmas átverés! Ugyanis se a székelyeknek, se Erdélynek nincs köze hozzá, mert ízig-vérig pesti étel, méghozzá a legenda szerint 1846-ból.
Mondhatjuk, hogy Sekszpir Jóska alkotása…
… no meg Petőfi Sándoré. Történt ugyanis, hogy Petőfi Sándor és jó barátja, az akkor még ügyvédként, valamint újságíróként tevékenykedő Székely József ebédelni indultak egy késői órán. A lakoma helyszínének a későbbi Pest megyei főlevéltárnok törzshelyének számító Komló-kertet választották.
Mivel az ebédhez képest már elég későre járt az idő, nem nagyon tudtak mit feltálalni az igencsak megéhezett uraknak. Amikor a kocsmáros elsorolta, hogy mire korlátozódik a választék, Sekszpír Jóska – Petőfi így nevezte a barátját – azt kérte, hogy öntsék össze a savanyúkáposzta-főzeléket a megmaradt pörkölttel, mert így talán jól fognak lakni.
Főleg, ha még ropogós héjú kenyeret is kapnak mellé, amivel az isteni szaftot tunkolhatják ki a tányérból. Petőfinek a szóbeszéd szerint annyira ízlett az étel, hogy székelygulyásnak keresztelte el a fogást, és úton-útfélen terjeszteni kezdte a receptúrát.
A székelygulyás az Aranysas karmai között
Nem ért egyet a Komló-kerti anekdotával Rexa Dezső híres kultúrtörténész, aki saját kulináris kutatásokat folytatott a témában. Eszerint:
“Székely Jóska egyszer összeállott az Aranysas gazdájával. Elmondta, hogy kigondolt valami jót: a paprikás, tejfölös lében főtt sertéshúsos káposzta valami fenségesen nagyszerű lehetne! A gazda maga is jó szakács és gourmet, házisapkás fejére ráütött és azt mondta: – Holnap!
És másnap az egész vendégsereg a feltalálóról megnevezett Székely-gulyást ette. Mindenkinek ízlett, mindenki remeknek találta és mindenki elvitte haza a Székely-gulyás készítésének módját. Így lett országos kedvenc étellé. Mindebből pedig látható, hogy ezt a jeles magyaros ételt nem székelygulyásnak, hanem a személynévről nagy kezdőbetűvel és kötőjellel Székely-gulyásnak kell írni.” Rexa Dezső
Békebeli recept 1891-ből
Ha kedvet kaptál hozzá, készítsd el a székelykáposztát az egyik legelső, írásban megjelent recept alapján. Ezt Zilahy Ágnes 1891-ben kiadott „Valódi magyar szakácskönyv” című kötetéből lesheted el, de mi most bemásoltuk neked. Íme!
„A székely-gulyás
Egy nagyobb lábasba tegyünk egy tojásnyi zsirt, a zsirba egy fej apróra vágott vereshagymát és egy bádog-kanál paprikát; ha ezek már jól felmelegedtek, tegyünk bele falatokba vágott másfél kiló kövérrel vegyes, friss sertés hust; kevéssé sózzuk meg, fedjük be és pároljuk kevés vizzel töltögetve, fél óráig: akkor tegyünk a hus közé hat tele fakanál savanyu káposztát, keverjük jól össze a hussal, főzzük tovább még fél óráig; akkor tegyünk bele négy deczi jó édes tejfelt, főzzük a tejfellel is 5 perczig; akkor tálalhatjuk mély tálban.„