Közkívánatra utána jártunk a kürtőskalács történetének, de most talán még jobban össze vagyunk zavarodva, mint eddig. E közkedvelt édesség pontos eredete ugyanis még mindig homályba vész.
A Facebook oldalunkon, egy korábbi cikkünk alatti kommentek között vetettétek fel az ötletet, hogy szívesen olvasnátok a kürtőskalácsról, mint Hungarikumról, és annak eredettörténetéről. Már a poszt alatt is vita alakult ki arról, hogy ez a mennyei sütemény székely, erdélyi, vagy magyar édesség-e, így utána jártunk a témának. Azt viszont előre leszögezzük, hogy a bíró szerepére nem vállalkozunk!
A – nem annyira – titkos hódolat minden kürtőskalácsnak jár!
Míg a XVIII-XIX. században főként ünnepi ételként tartották számon a kürtőskalácsot, addig ma már hétköznap is fogyasztjuk ezt a nyálcsorgató édességet. Nem hiányozhat egy strandról, nagyobb szabású rendezvényről, a streetfood kínálatból, és a fesztiválokról sem, sőt! Az utóbbi években a kürtőskalács már saját fesztivállal is büszkélkedhet.
A népszerűségét tovább fokozza, hogy az eredetinek tekintett recept alapján mindössze hét egyszerű hozzávalóra van szükség a kürtőskalácshoz: ez a liszt, a tej, a cukor, a só, az élesztő, a vaj, és a tojás. Ugyanakkor a hagyományos, parázs feletti megsütéséhez nem árt, ha van némi tapasztalata a készítőnek, ami szintén hozzájárul a kürtőskalács-készítés misztikumához.
Az egyik legnagyobb előnye a süteménynek, hogy rendkívül változatosan ízesíthető. Az olyan hagyományos ízek mellett, mint például a kakaós, diós, fahéjas vagy mandulás szórás, jól megférnek az extrémebb változatok is. Ilyen lehet mondjuk a kókuszos-csokis, vagy épp a málnás, esetleg áfonyás réteg is, de akad már robbanócukorkás kivitelezés is.
A non plus ultra, ami talán már túlzásnak is tekinthető: mostanság a töltött verziókra is akad jócskán példa. Ekkor egy-egy félbevágott kürtőskalácsot töltenek meg édes vagy akár sós töltelékkel, vagy ha nem vágjuk félbe, mehet bele fagylalt is. Egyszóval, ez az édesség egyszerű, de nagyszerű, és még ma is továbbfejleszthető!
A név, és ami mögötte van
Egyébként, ha már kürtőskalács: tudtad, hogy egyes területeken más néven is ismert ez az édesség? Főleg a XIX. században, de korábban hívták még dorongfánknak, botfánknak és botratekercsnek is, a ma ismert elnevezés a XX. század közepén válhatott uralkodóvá. Szabó T. Attila történész szerint:
„..mikor a hengerről leveszik, az egész sütemény egy darabban egy körülbelül 25–30 cm hosszú kürtő-, illetőleg cső-alakú kalácsfélét képez. Minthogy ezt a kalács-kürtőt a családtagok és vendégek elé ilyen alakban teszik, s a fogyasztók a szalagszerűen szakadó tésztát ilyen jellegzetes alakjában látják, nyilvánvaló, hogy a névadási szemlélet csak a kalácstészta kürtő alakjából indulhatott ki.”
A dorongfánk maga az élő történelem!
A mára kultikussá vált, letisztult recept alapjára legkorábban egy 1450 körüli, heidelbergi kéziratban utalnak, tehát német területeken már a XV. században is ismerték a kürtőskalácsot. Igaz később komoly átalakuláson ment keresztül a receptúra, de szlovák, német, és angol verziója is ismert. Utóbbit majdhogynem tükörfordítással lehet keresni, Kurtosh Kalach néven.
Amikor a kürtőskalács itthon is megvetette a lábát
A kürtőskalács magyar eredetű írásos felbukkanása ugyanakkor „csak” 1784-re tehető, amikor is gróf zabolai Mikes Mária erdélyi szakácskönyvében tesz említést Porániné módja szerint kürtős kaláts receptjéről, bár ekkor édesítés még egyáltalán nem szerepelt a leírásban. Ez csak a felvidéki Simai Kristóf által írt 1795-ös receptkönyvekben jelenik meg először, a héjas- gyümölcsök – mint például a dió és a mandula – aprított belével való bevonás, valamint az utólagos édesítés által.
A sütés utáni édes ízért felelős karamellizált cukormáz megjelenéséről először Dolecsko Terézia 1876-os, Rézi néni szakácskönyve tesz említést, de 1896-ban Zilahy Ágnes Valódi magyar szakácskönyv című munkájában szerencsére már a tésztába kevert édesítő anyagról is szó esik.
Mondjuk, Te el tudnád képzelni a kürtőskalácsot máshogy, mint édesen?